Ma, az Ápolók Nemzetközi Napján engedjenek meg nekem egy rendhagyó visszatekintést, hogyan is változtak a munkakörülményeink, az elmúlt évtizedek alatt mi minden történt az Infektológiai osztályon.

Az első kaposvári Fertőző osztályt 1897-ben létesítették. Védőoltások hiányában torokgyík, szamárköhögés, járványos gyermekbénulás, kanyaró, fültőmirigy gyulladás és rózsahimlő, a rossz higiénés viszonyok miatt hastífusz, vérhas, fertőző májgyulladás járványok alakultak ki, melyek következtében lényegesen megnőtt a betegforgalom. A magyar oltási rendszerben bevezetett kötelező védőoltások következetes alkalmazása eredményeképpen a fertőző betegségek nagy számban visszaszorultak.

1982-ben elkészült az akkori követelményeknek megfelelő Fertőző osztály, majd 2014-ben költöztünk a mai követelményeknek megfelelő 40 ágyas Infektológiai osztályra.

Én 1996 óta dolgozom a Fertőző, jelenleg Infektológiai osztályon. A betegellátásban eltöltött 26 év alatt ez az első és egyetlen munkahelyem. Pályám kezdetén, az osztály földszintjén, csak ragályos betegségeket láttunk el, mint például a hepatitis, meningitis, enchephalitis. Az emeleten  csecsemők, gyermekek és a Szabási idősek otthona lakóinak ellátásával foglalkoztunk.

Kékgalléros nővér ruhánkban, fa gyógyszerelő tálcából reggel, délben, este osztottuk ugyanazokat az alap gyógyszereket: Nootropil, Cavinton, Ednyt, egy kis vízhajtó káliummal. Jelenleg a Unite dose rendszert használjuk, ma már csak a gyógyszeres zacskókat kell összeegyeztetni a lázlappal.

Már abban az időben is mi ápolók kötöttük be az infúziókat szárnyas tűvel. Szúrtuk a beteget reggel, délben, este, ha kellett napi ötször. Ma akár 72 órán keresztül is használunk egy branült.

Az ápolási dokumentáció kezdetben egy füzet volt, majd jött a papír alapú ápolási dokumentáció, megtanultuk az ápolási terveket, célokat, diagnózisokat.

Én 1999-ben dolgoztam először  számítógépen,az ambuláns betegek rögzítése már ott történt,bal kéz mutatóujj CTRL-on készenlétben, ha nagy betűt kellett írni, jobb kéz mutatóujjal pötyögtem ( ma már jobban megy). Floppyra mentettem a napi adatokat.

Az ágyak vaskeretesek voltak, beteggel együtt akár 100-120 kg is lehetett. Ma már egyre több elektromos ágyunk van, csak egy gombnyomás és a beteg már ül is.

Fém lavórban, klóros vízben mostuk, majd vasalt törölközővel töröltük meg kezeinket. Ma már szappanadagolót használunk, alkoholos fertőtlenítővel dörzsöljük kezeinket. 2021-ben több mint 11 ezer liter alkoholos kézfertőtlenítő-szer került felhasználásra.

Ágytálmosó? Az nem volt, fém vödörben, klóros vízben áztattunk mindent.

A lumbál tű is fémből volt, elmostuk, klórban fertőtlenítettük, az osztályunkon lévő autoklávban sterilizáltuk.

Élelmezés: Tálaló kocsin badellákból fazekakba, fazekakból tányérokba adagolta a nővér a betegek élelmét, majd tálcán hordtuk ki. Az osztályos takarítónő mosogatta a tányérokat, edényeket, majd sterilizáltuk őket.

A hasmenéses betegeknek a legfontosabb terápiája a folyadékpótlás volt. Minden reggel teát, szirupot főztünk, kancsóba mértük és osztottuk, mindenkinek 1,5 litert.

A fertőző beteg ellátásban alapszabály a kéz védelme, gumikesztyű használata, kézfertőtlenítés tevékenység beavatkozások előtt-után, szájmaszk, védőruha használata, szem védelmére szemüveg viselete. A Clostridium difficile megjelenése miatt ezeket már szabályosan alkalmaztuk.

2020-ban hazánkba is megérkezett a COVID-19, a Kaposi Mór Oktató Kórház Infektológiai Osztály struktúrája március hónaptól megváltozott. Kizárólag COVID-19 fertőzött betegeket láttunk el, mely a szakdolgozók számára kihívást jelentett. A COVID-19 megjelenésével új eszközök kerültek az osztályra alkalmazása (új monitorok, légzéstámogató készülékek, vérgáz analízis),melyek a betegek gyógyulását, folyamatos monitorozását és jobb közérzetének biztosítását szolgálta.

Megtanultuk a védőfelszerelések helyes használatát: a pajzs, a szemüveg, a maszk, a dupla gumikesztyű, ami az egészségünket védte, és ami egyben a legnagyobb nehézséget is jelentette számunkra, hiszen ezekben ugyanúgy el kellett tudnunk látni az ápolói feladatokat mint ezek nélkül. Az új helyzetben gyakran naponta változott az osztály működése, az osztály létszáma.

Feladatunk lett a tanulás, oktatás, újraoktatás.

Megtanultunk szavak nélkül társalogni a tekintetekből, figyeltünk és vigyáztunk egymásra, hiszen sosem voltunk még ennyire egymásra utalva. Egyszerre voltunk erősek és gyengék, érzékenyek, kitartóak és alázatosak, sokszor pedig elkeseredettek, csalódottak és fáradtak. Könnyek nélkül nem mindig ment, hiszen az amúgy is kiélezett helyzetben, rendkívüli nyomás nehezedett ránk. Nem csupán a betegeknek volt szüksége ránk, hanem nekünk is egymásra.

Egy nap alatt az egész életünk megváltozott!

Végezetül szeretném megosztani betegünk kedves levelét, ami szóljon ma Önöknek is, Nektek is.

„Kedves Nővérkék, Ápoló bácsi”!

Szeretném megköszönni a sok kedves mondatot, amivel bíztattak, erőt adtak. Kívánok vírus mentes jövőt, jó egészséget és kitartást ebben a nehéz időben.

Hálás szívvel gondolok Önökre, az Én bajnokaimra.

 

Bánné Vida Andrea

vezető szakdolgozó

Infektológiai Osztály