Névadó

Kaposi Mór – Kaposvár szülötte,
az egyetemes bőrgyógyászat kimagasló alakja


1902. március 6-án Bécsben elhunyt a magyar származású Kaposi Mór, aki elsőként írta le a később róla elnevezett Kaposi-szarkómát, azaz a láb- és karbőrön megjelenő, éreredetű daganatos jelenséget. Ez a ritkaságszámba menő betegség elsősorban a dél-európai, valamint a kelet-európai országok lakosainak körében szedte áldozatait.

Kaposi Mór 1837 októberében Kaposváron született, eredeti neve Kohn Móric volt. Szegény, de művelt családból származott, édesapja a zsidó hitközség alkalmazottja volt. Tanulmányait a kaposvári izraelita elemi iskolában kezdte, majd az 1812 óta működő Somssich-Gimnáziumba járt. A pozsonyi gimnáziumban érettségizett, majd a bécsi egyetem hallgatója lett. 1861-ben fejezte be orvosi tanulmányait, ezután a bécsi közkórházban kezdte meg orvosi tevékenységét. Közelebbi kapcsolatba került a bőrklinika vezetőjével, Ferdinand von Hebra professzorral, aki felismervén a fiatalember kiemelkedő tehetségét, munkatársává szemelte ki. Kapcsolata Hebrával még szorosabbá vált, miután 1869-ben leányát, Martha Hebrát feleségül vette. Felesége kedvéért katolikus hitre tért. Kaposi sokat publikált, 156 értekezést írt. 1866-ban “A bőrgyógyászat és a szifilisz” című habilitációs munkája meghozta a szakmai hírnevet számára. 1881-ben, Hebra professzor halála után Kaposit nevezték ki a bőrgyógyászati tanszék professzorává, ahol 1902. március 6-án bekövetkezett haláláig dolgozott és oktatott.
A legtöbb publikációja az Archív für Dermatologie und Syphilis-ben jelent meg. Leghíresebb, klasszikussá vált tankönyve 1879-ben jelent meg. Ebben modern alapokra helyezte a bőrgyógyászatot, mintegy kiteljesítve mesterének, Hebrának tanításait. Másik nagy műve a bőr- és a vele szomszédos nyálkahártyák syphilisét tárgyalja. 1898-ban megjelent háromkötetes Dermatológiai atlasza ugyancsak nagy népszerűségre tett szert szakmai körökben.

Kaposit jó megfigyelőképessége, emlékezőtehetsége, precizitása több kórkép első leírójává tette. Orvosi tevékenységéből három olyan kórkép pontos leírását örököltük, mely az egész orvostudomány számára nagy jelentőségű. Az 1870-ben elsőnek leírt xeroderma pigmentosumot 1872-ben a systemás lupus erythematosus ismertetése követte. Még ebben az évben a bőr idiopathiás, multiplex, pigment-sarcomáját írta le, már a “Kaposi” eponymával. Így vált e betegség Kaposi-szarkómaként ismertté.

1987-ben, Kaposi Mór születésének 150. évfordulója alkalmából emléktáblát helyeztek el a Bőrgyógyászati Osztály épületében. 1988-ban, a II. Magyar Orvostudományi Találkozó alkalmával Kaposi Mór mellszobrát avatták fel, mely 2012-ben átkerült az új Északi tömb főbejáratához. 1991-ben a Kórház felvette Kaposi Mór nevét. 1992. október 23-án Kaposi Mór tiszteletére emlékművet avattak születése évfordulóján. Kampfl József szobrászművész kőből faragott alkotása egy fát szimbolizál, ami egy bőrgyógyász számára a bőrbetegségének fáját is jelentheti.
A múlt század elején Kaposi állította fel a bőrbetegségek fáját – hangzott el az emlékmű avatása során. Elképzelése szerint a bőrbetegségek eredete közös, egy gyökérzetből táplálkoznak, egy törzsből származnak, és úgy következik nagyobb csoportjukból a kisebb és aztán még kisebb, eljutva így a legkisebb és legjelentéktelenebb bőrbetegséghez is, ahogy a fa törzséből előbb a vastagabb, majd a vékonyabb ágak nyúlnak ki, majd a legvékonyabb gallyak is, együtt alkotva aztán az egész lombozatot. Egy magyar számára e kőből faragott fa jelentheti az ősi magyar hitvilág és a ma is élő és ható népmeséink életfáját is – hangzott el az átadó ünnepségen. Az égbe nyúló, a földet az éggel összekötő fát, melyen át törhetünk előre és felfelé. Egy európai számára a Biblia tudás fáját is jelentheti, minden emberi tudás forrásának, eredetének a szimbólumát. Jelentheti magát Európát is, azt, hogy a gyökereink közösek, azt, hogy egy törzsből fakadunk mindannyian. Jelentheti az egységes, az egységesség felé törekvő Európát is az emlékmű. E szellemiséget példázta már a múlt században Kaposi Mór az életével és a munkásságával is, aki egyben magyar is, osztrák is, így európai volt.