A Marcali Telephely története

A kórház múltja szorosan összefügg a település, Marcali múltjával, történetével. Már 1808-ban a nemes szívű Paczay István esperes plébános végrendeletben 300 forintot hagyományozott egy Marcaliban felállítandó kórház-ispotályra ,ez az alapítvány lesz a későbbi kórház megteremtésének az alapja. Ezt a pénzt a marcali egyház kezelte, gyűjtésekkel gyarapították.

A kórház elődje egy közadakozásból létesített, 5 – 8 ággyal működő intézmény volt. 1889-ben az alapítvány kezelői elhatározták, hogy a kor követelményeinek mindenben megfelelő kórházat építenek és készen átadják a vármegyének, ha az magára vállalja a kórház örökös fenntartását és kieszközli a közkórházi jelleget. A 38 ágyas kórház igazgatójává Szaplonczay Manó doktort nevezte ki a főispán. A kinevezett kórház-igazgatót nagyon hamar megyei tiszti főorvossá nevezték ki és így minden tudása, lelkesedése Somogy megye egészségügyét szolgálta. A kaposvári kórház nagyarányú fejlesztésének egyik lelkes támogatója volt.

Az első marcali kórházi épület a Kossuth Lajos utcában létesült, és ezt bővítették, fejlesztették egészen a II. világháborúig. A bővítés 1903-ban megtörtént és ekkor a kórház ágylétszáma fokozatosan 60-ra emelkedett. A fertőző betegek részére külön épületet emeltek. A kórház fejlesztése állandóan napirenden volt. 1903-tól 1912-ig összesen 10.685 beteget kezeltek a marcali kórházban.

Az intézmény a századforduló után Somogy vármegye Marcali Közkórházaként szerepelt. Szaplonczay doktor távozása után Szőnyeghy János doktor rövid ideig, majd 1892 áprilisától 1928-ig Fülöp István doktor volt a kórház igazgató főorvosa. Az ő működésének köszönhető, hogy az intézmény valóban kórház jelleget öltött. Az első világháború kezdetének időszakában műtéti és szülészeti pavilonnal bővült a kórház. Fülöp István főorvos nyugalomba vonulása után 1928-ban dr. Schustek Jenőt nevezték ki a kórház igazgató főorvosának. Mint jól képzett, volt klinikai tanársegéd továbbfejlesztette a kórházat. Komoly fejlődést jelentett a II. világháború kitörése előtti években megépült Sebészeti Pavilon, amely már teljesen korszerű felszereléssel és berendezéssel működhetett. A kórház ágylétszáma közel 100-ra bővült.

Lényegében a háború elpusztította a kórházat és berendezéseit, az utolsó hónapokban a személyzete szétszóródott. 1946-ban véglegesen a kastélyban helyezték el a kórházat. Schustek Jenő igazgató 20 éves szolgálat után 1948-ban nyugdíjba ment. Helyét Viczián Antal foglalta el. Az ő vezetése alatt megépült a gyermekosztály és valamennyi osztályt bővítették. Sokat javult a műszer, orvosi gépek, berendezések ellátottsága. Különösen jelentős volt a fejlődés a laboratórium, a műtő felszerelésében. Minőségi fejlődést jelentett a röntgen osztály kialakítása. A kórház továbbépítésében megtorpanást jelentett Viczián igazgató távozása.

A 70-es évek utáni közigazgatás átszervezése, az intézményi integráció létrehozása jelentette a meglévő intézményi struktúra bővítését. Az ellátandó lakosság a korábbi 40.000-ről 70.000-re emelkedett. Az intézményi hálózat kialakulása több lépcsőben történt. Elsőként a fonyódi járás megszüntetésével a rendelőintézet és a lengyeltóti szülőotthon került a marcali kórház – rendelőintézethez, majd az integráció végrehajtásakor a Lengyeltóti Tüdőgyógyintézet a két gondozó intézettel együtt. Marcali várossá nyilvánításakor a községi alapellátás is a kórházhoz került (1977).

Az elmúlt évtizedekben racionális átszervezések miatt a kórház ágylétszáma, struktúrája jelentősen módosult. A tervező munka folyamatos volt és a 80- as évek második felében folytatódott az elkezdett rekonstrukció 1995-ig, amely magában foglalta a diagnosztikai egységeket, a sebészeti osztályt traumatológiai részleggel, az intenzív osztályt, a gyógyszertárat és a sebészeti traumatológiai ambulanciát – műtői háttérrel.

2013. február 1-től a kórház önálló működése GYEMSZI határozat alapján megszűnt és beintegrálódott a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórházba Marcali Telephely néven.