Életének 85. évében elhunyt Prof. Dr. Kopa János

Prof. Dr. Kopa János 1935. október 23-án, Újpesten született. 1954-ben Budapesten érettségizett. 1960-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát.
Az egyetemi évei alatt az Élettani Intézet Tudományos Diákkörében dolgozott. Már diákként tudományos előadásokat tartott, dolgozatai jelentek meg, demonstrátorként tevékenykedett.
A diploma megszerzését követően a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg-Elme Klinikáján kezdett el dolgozni, ahol a tudományos munkája mellett 1964-ben neurológiából, 1968-ban pszichiátriából és 1969-ben idegsebészetből szerzett szakorvosi képesítést.
Kandidátusi fokozatát 1993-ban nyerte el, majd 1995-ben habilitált, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi magántanárrá nevezte ki.

Tudományos munkája elsősorban az agyi vérkeringéssel, a gerincsebészettel és a diagnosztikával volt kapcsolatos. Az ultrahang-diagnosztika és az idegsebészeti  mikrosebészet első hazai képviselőjeként ismert. Tudományos tevékenysége a szakma minden területére kiterjedt, de fő érdeklődési területe az agyérbetegségek voltak.

1973. február 16-tól a kaposvári Megyei Kórház Ideg-Elme Osztály osztályvezető főorvosaként dolgozott. Tudományos munkásságával meghonosította Somogy megyében az idegsebészetet. Az Idegsebészeti, Ideggyógyászati és Agyérbetegségek Osztályát 2004. szeptember 30-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette. 2004. október 1-től főigazgatói tanácsadó munkakörben dolgozott az intézményben, továbbra is részt vett a betegellátásban, a rezidensek és szakorvosjelöltek oktatásának szervezésében.

Az elméleti és gyakorlati oktatási, valamint gyógyító tevékenysége során mindvégig a teljességre törekvés jellemezte.

Életpályája során több száz tudományos előadást tartott hazai és nemzetközi fórumokon, több mint 100 írása jelent meg magyar és idegen nyelven. Több szakkönyv szerzője vagy szerkesztője volt, mindemellett számos könyvfejezete és egyetemi jegyzete is megjelent.
Tagja volt több, az idegtudományokkal foglalkozó hazai és nemzetközi tudományos társaságnak.
Szakmai munkájának elismeréseként számos kitüntetésben részesült.

Közel 50 éven keresztül nagyban hozzájárult az intézmény tudományos életének fejlődéséhez.