1902. március 6-án Bécsben elhunyt a magyar származású Kaposi Mór, aki elsőként írta le a később róla elnevezett Kaposi-szarkómát, azaz a láb- és karbőrön megjelenő, éreredetű daganatos jelenséget.

Ez a ritkaságszámba menő betegség elsősorban a dél-európai, valamint a kelet-európai országok lakosainak körében szedte áldozatait.

1837 októberében Kaposváron született Kohn Mór, aki később Kaposi Mór néven vált Európa-szerte ismert orvossá.

Az 1850-es évek második felében a bécsi orvosi karon diplomázott. "A bőrgyógyászat és a szifilisz" című habilitációs munkája pedig 1866-ban a hírnevet is meghozta számára. A munkája iránti elismerést példázza, hogy 38 éves korában a bécsi egyetem professzori állást ajánlott fel neki, valamint néhány évvel később a bécsi közkórház bőrgyógyászati osztályának vezetőjévé nevezték ki.

Kaposi sokat publikált, továbbá oktató jellegű írásokat is készített: egyetemi jegyzeteivel a dermatológia legismertebb professzorainak sorába küzdötte fel magát.

Elsőként írta le - a később róla elnevezett - Kaposi-szarkóma nevezetű, a láb és kar bőrén megjelenő éreredetű, daganatos jelenséget.

Kaposi öt idősebb zsidó betegét vizsgálta, amikor felfedezte rajtuk a barnás bőrelváltozásokat. Az orvos megfigyelte azt is, hogy a ritkaságszámban menő betegség elsősorban a dél-és kelet-európai országok lakosainak körében szedi áldozatait, valamint észrevette, hogy feltűnően sok zsidó szenved ebben a kórban.

A Kaposi-szarkómát okozó herpeszvírust azonban csak 1994-ben sikerült azonosítani. A kór egyébként ritka: ma Magyarországon mindössze 1,5 százalékos a fertőzöttség.